Főoldal » Építő gondolatok » Vajon büszke lenne a gyermek, aki voltál, a felnőttre, aki lettél?

Vajon büszke lenne a gyermek, aki voltál, a felnőttre, aki lettél?

Felnőtt lét

Gyermekkorunkban dédelgetünk egy álmot arról a felnőttről, aki lenni szeretnénk.

Azon felül, hogy ő hercegnő, szuperhős, állatorvos, vagy tűzoltó, elképzeljük a jellemét is. Ő meglehetősen okos, intelligens, vagy önzetlenül segít a rászorulóknak, kedves mindenkivel, törekszik a jót meglátni az emberekben, vagy önálló és büszke azokra a dolgokra amiket elért, vagy családcentrikus és hatalmas család veszi körül, vagy sorolhatnánk még…

Az élet azóta sok akadályt görgetett elénk, sok mindenen átmentünk, hogy oda jussunk, ahol most vagyunk. De érdemes egy pillanatra megállni és visszagondolni, hogy milyenek is akartunk lenni. Ha az a kép jobban tetszik, akkor sosem késő változtatni, még válhatunk azzá. Ha sikerült elérnünk azt a képet vagy valami jobb történt velünk, akkor érezzük át azt a boldogságot, amikor tudjuk, hogy jó úton járunk, nem tévedtünk el, a dolgunk csak élvezni az életet és tovább haladni a nekünk szánt irányba.

Egy hozzászólás

  1. Mindig is felnőtt akartam lenni és önállóságra törekedni, önmagamról gondoskodni és magamért kiállni ill. élni (ne legyek mindig másokra utalva).

    Ez mára teljesült. :))

    Visszagondolni nem szoktam a múltra mivel nem akarok abban élni. Gyerek sem lennék újra, elég volt egyszer is.

Válasz